A Mult már rég elmult,
elmult hát ami volt,
s te elmentél két szemem elött,
mint tört virág a nap elöl,
elmenekültél,
elmentél,
elengedted kezem,
s láttad ahogy könnyezem,
mégis elmentél, s itt hagytál engem,
láttad ahigy zokodok,
sírva térdre borulok,
a földön sírtam, zokogtam,
de te mégis elmentél két szemem előtt,
mint tört virág a nap elöl!
Elengedted két kezem
pedig oly fontos voltál nekem,
de te elmentél, elhagytál engem
nem fogod már két kezem,
s nem nézed már két szemem....(folytatása is lesz)
Fáj a szívem,
mert elhagytál kedvesem,
itt h maradtam egyedül,
s védtelenül.
Kinézek az ablakon,
S magam előtt látom:
szép , csillogó szemeid,
S szádon a hold fényeit! |